2.fejezet-Embry

Na meg is jöttünk a fejivel :). Nem fűznék hozzá sokat csak annyit hogy a helyesírási hibák miatt bocsi előre is. Jó olvasást hozzá : D.

Part 1.-Flóó

Hogy lehet ez a lány ilyen buta? Ez az Alice vagy kicsoda miért állt be Volturinak? Hisz milyen csodálatos élete volt. 

- Nessie. – kezdtem halkan. – Tudod nekem mindent elmondhatsz. 

- Köszönöm Tiffany. – Állt fel és fogta meg a karomat, elkezdett a ház felé húzni.

- Hova megyünk? – kérdeztem félve. Nem tudtam mit tervez. 

- Keresünk a szekrényembe neked valami ruhát. – Először a szobájához lévő fürdőbe tolt be. – Zuhanyoz le, mosd meg a hajadat. – nevetett. Lezuhanyoztam ahogyan kérte és egy törölközött magamra csavartam. Nessie kifésülte a hajamat. Megszárította, ezt feleslegesnek tartottam. Elővett egy fekete harisnyát, egy fehér blúzt. Barna mintás szoknyát és egy barna övet. Fel vettem a ruhámat, Nessie mosolygott.

- Esme gyere. – kiáltotta el magát. Amikor Esme belépet oda lépet mellém és csak suttogni bírd.

- Gyönyörű vagy. – mosolygott. – Jó választás Nessie. 

- Meg nézhetem magam? – kérdeztem félve, mire csak bólintottak. Csalódnom kellet igazán jól állt ez a szerelés. Igaz nem az én stílusom de ez amolyan jó kislányos ruha. Nessie telefonja megcsörrent.

- Apa szia. – mondta vidáman. Szóval azt hiszem Edward hívta most őt.

- Esmével és Tiffanyval épen ruhákat nézünk a szekrényembe. – mondta vidáman Nessie.

- Ja ő… - nézet tanácstalanul Esmere. Aki némán tátogta, hogy a barátnője vagyok. – Ő csak az egyik barátnőm. 

- Mért nem mondjuk el nekik? – kérdeztem halkan.

- Személyesen jobb lesz majd. – mondta kedvesen és megölelt.

- Persze Jazz adom Esmét. Sziiiia. – nyüszített Reneesme. Aztán leültünk az ágyra és Esmét figyeltük aki mosolyog.

- A szobád? Mi lenne vele. – nevetett Esme, ajjaj én az ő szobájába lakok. – Jól van majd találkozunk. Sziasztok. 

Aztán mellénk lépett és elfintorogtunk. Nessie nem érzet még semmit.

- Jöttek hozzád. – mosolygott Esme. Nessie tudta, hogy kire gondol Esme ezért le rohant.

- Félek, hogy nem fognak befogadni. – vallottam be neki.

- Ne butáskodj. Nessie is kedvel. Nekem már máris olyan vagy mint a lányom. – mondta kedvesen és átölelt. Esme olyan volt mint az édesanyám. 

- Köszönöm. – suttogtam. 

- Gyere, van egy szekrényünk tele olyan ruhákkal amiket senki se hord. Neked adjuk. Mit szólnál, hogy ha Jasper szobájába beraknánk? Van ott hely. – mondta miközben kézen ragadott.

- De hát mit fog szólni hozzá? – kérdeztem sokkolva.

- Addigra lesz saját szobád. – mondta lágyan. 

*Pár nappal később*

Nessie és Jake szerencsére kibékültek. És ma át jön a falka. Vagyis pár farkas, hogy meg ismerjen. Azt hiszem Seth, Embry, Jake, Paul, Jared és Sam. Sam volt a falka vezér. Én egy lila topban és egy farmerban voltam. Esme és én a konyhában sütöttünk a fiúknak sütit. Én még soha se csináltam, de elég egyszerű volt. Csokoládésat csináltunk. Nyolc tállal szóval szerintem sok lesz. 

- Ez nem lesz túl sok? – kérdeztem aggódva Esmét.

- De hogy is. Nyugodj meg. Elfog fogyni. – csacsogott kedvesen. – Elsem hiszem, hogy másfél hét és itthon lesznek a többiek. Alig várom, hogy megismerd őket.

- Ühhm. – nyeltem egy nagyot, hát én nem nagyon vártam. Hiszen félek, hogy mi lesz ha meglátnak. – Remélem tetszeni fogok nekik.

- Biztosan. Hisz mi hárman már imádunk. Te is Cullen lettél. – mosolygott kedvesen. Esme volt az én pót anyukám, Carlisle a pót apukám és Nessie a pót húgom. Ők hárman már a családom. De a többieket még nem láttam. És mit fognak szólni amikor meg tudják, hogy én egy gyilkos Volturi vagyok. És Jasper, hogyan fogja fogadni hiszen a szerelme is éppen egy Volturi miatt ment el. Ezért utálja az egész család őket. És régen én is egy voltam közülük. Persze én utálom az egész Volturit. De az olyan jól esett amikor azt mondta Esme, hogy már én is Cullen vagyok. Gondolat menetemet a csengő hangja zavarta meg.

- Kinyitom. – kiáltottam és el sétáltam az ajtóhoz. Öt nagyra meg nőtt fiú állt előttem. Jaket már jól ismertem. De a többieket még nem láttam. 

- Tiffany ők többiek. – mondta nevetve Jacob. – Többiek ők Tiffany. 

- Seth. – mondta egy fiatalabb fiú. 

- Jared. – mondta egy másik.

- Paul. – mondta még egy.

- Embry. – mondta a másik és édesen mosolygott. Ha én nem vámpír lennék ő meg nem farkas akkor még tetszene is. 

- Sam. – mondta mély komor arcon, de mosolygott mellé.

- Sziasztok. Én Tiffany vagyok. – mondtam kedvesen. Be mentünk a hatalmas ebédlőbe. A fiúk leültek. Nessie beült Jake ölébe. Én pedig elmentem a süteményekért. A nyolc tál sütit ügyesen be vittem. Embry mellé ültem. Ő engem nézett és közben mosolygott. Csak úgy pattogtak köztünk a szikrák. Persze tudom, hogy semmi se lesz köztünk. Csak vágyunk egymásra. Ennyi az egész. De nem lesz semmi…

Ezt az őrültséget most rögtön kivered a fejedből Tiffany! – De az a mosoly és a szemei. Istenem. – Én nem vagyok normális. 

Part 2.-ElenaBells

Csodás délután volt. Mindenkinek jó kedve volt és látszólag hamar befogadtak. Embry egész délután engem nézett. Épp Esmenek segítettem több kaját csinálni,ugyanis elfogyott.

-Bevésődött?-hallottam meg halk hangját fentről Renesmeenek.

-Nem tudom. Valószínűleg nem. De süt róla hogy bejön neki Tiff.-suttogta Jacob. Én egy furcsa mosoly kíséretében felsuhantam az emeletre és keresztbe tett kezekkel bámultam Jacket és Nessiet.

-Vámpír fül-mutattam a fülemre.-Szóval-húztam el az"ó"-t kiről is beszéltek hogy tetszek neki?-kérdeztem rá.Pedig volt egy tippem:Embry.  Jack halkan felsóhajtott majd bevezetett egy szobába. A szoba ízlésesen volt berendezve,a szekrényeken sok sok képel Nessieről.Egyből rájöttem hogy ez Renesmee szobája.

-Szép szoba-mosolyodtam Nessiere.

-Köszi-motyogta Jack mögé bújva.

-Na szóval?-tértem  a lényegre.

-Gondolom te is észrevetted hogy Embry furcsán néz rád. Ugye?-mondta Jack.

-Igen...

-Hát nem csak te.-lépett elő Nessie.-Én csak megkérdeztem hogy nem-e vésődött beléd.-magyarázta Nessie mint ha egy hülyének beszélne.

-És...? Ugye,ugye nem?-kérdeztem kétség beesetten.

-Nem-búgta Jack. Én megkönyebülten sóhajtottam.-Még.-nézett furcsán rám. A nagy megkönyebültségem felváltotta a kétség beesés.

-Ezt meg hogy érted?-néztem furcsán.

-Ezt nehéz elmagyarázni.-vakarta a fejét Jacob.-Lényegében annyi hogy fülig szerelmes beléd.Már csak az a kérdés te mit érzel? Láttam hogy nézel rá?-emelgette szemöldökét Jacob.

-Én...én...-szavak után kutattam-helyes,de eszem ágába sincs szerelembe esni.-heves tiltakozódásba kezdtem.

-Te tudod.-suhantak le mellettem. Én még pár percig némán figyeltem távolodó alakjaikat majd úgy döntöttem bemegyek az ideiglenes szobámba.Beérve minden úgy fogadott ahogy az előbb hagytam. Halkan felsóhajtottam. Talán paranoiás lennék? Igen. Mondjuk ki nem félne hogy a világ legerősebb vámpír családja megtalálja és ki tudja mit tesznek velem.Ahogy bátyámat ismerem megvédene de mit sem érne ő Aróék akarata szemben. Jane meg hát,ő biztos hogy,nagy mosollyal nézné ahogy megbüntetnek-mert ha megtalálnak biztos megteszik-és szerintem tőle is kapnák egy fájdalom sorozatot.

-Hát te meg min gondolkozol?-térített ki elmélkedésemből egy hang. Megfordultam és Embryvel találtam szembe magam aki vigyorogva mért végig engem.

-Semmit csak elgondolkoztam.-válaszoltam tömören.

-És min?-jött közelebb. Majd már teljesen közel volt hozzám, megcsapott a jellegzetes kutya szag.

-Mit csinálsz?-böktem ki végül. Nem akartam megsérteni de nekem ez a pozíció elég kényelmetlen volt.

-Sajnálom.-engedett el és fájdalmasan nézett rám.

-Semmi baj.-mosolyogtam.-De én most elmegyek vadászni.-vetettem oda még egy mosolyt és kiugrottam az ablakon majd a fák sűrűjébe vetetem magam.

                                                                  .................

*Később*

Már a 2 szarvast vadásztam le amikor neszezést hallottam a fák között. Talán a Volturi.

-Ki van ott?-a hangom félénken csengett.Ekkor hallottam pár léptet majd ruhák halk neszét.

-Csak én.-bújt ki Embry a fák közül. Nem volt rajta póló csak egy nadrág.-Megijesztettelek?-jött közelebb. 

-Nem,dehogy.-hazudtam. Belenéztem a szemébe és nem láttam mást mint vágyat. Ekkor közelebb jött és erőteljesen megcsókolt.Én meg leblokkoltam de vissza csókoltam. Egyre szenvedélesebben csókolt. Én átkaroltam nyakát és közelebb húztam magamhoz. Tudtam hogy,nem érzek iránta semmit de miért is ne próbálhatnám meg?  Sose voltam még szerelmes úgy igazából de mindig is tudni akartam milyen érzés. Két felem ádáz csatát vívott egymással az eggyik azt mondta: "Ne tedd! Csak megbántod őt." a másik meg: "Tedd meg! Idővel meg fogod szeretni még ha most csak barátként gondolsz rá." Ez a felem győzött. 

                                                    ..............

*Másnap*

Tegnap lefeküdtem Embryvel és most szörnyen érzem magam.

A büntudat mardos mert én Embryre csak barátként gondolok. De ő tudom hogy szerelmes belém. De ha azt nézem. Ő boldog és ez a lényeg. Én úgy se leszek sose szerelmes. Embryt is csak barátként szerettem de hátha megszerettem valamikor. Addig is meg ő boldog és ez számít. Egész éjszaka gondolkodtam. Másnap úgy reggel 7 óra felé kikecmeredtem az ágyból. Körém tkertem a takaróm majd gyors ruha után kutattam. A választásom egy csőnadrágra hozzá egy szürke pulcsira amit egy melényel díszítetem. a fekete kicsi táskámba-amit még Volterából hoztam-kutatni kezdtem és találtam az eggyik eldugott résben egy pár fekete kövekkel kidíszített fülbevalót és karkötőket amiket gyors felhúztam. A táskába volt még alapozó és pirósító. Ezeket gyors felkentem majd befujtam magam a kedvenc parfümömmel. Gyors felhúztam egy csizmát amit Nessie adott és megfogtam a táskám. Eldöntöttem hogy elmegyek és veszek magamnak pár holmit.

-Jó reggelt Esme,Jacob és Nessie-suhantam le egy mosoly kiséretében az emeletről.

-Jó reggelt Tiffany-köszöntek kánonban.

-Nagyon jól nézel ki Tiff. Embry oda lesz érted.-mosolygott szemöldökét emelgetve Jacob.

-Köszönöm Jack.-vettetem oda egy ideges mosolyt.-Esme elmegyek veszek pár cuccot,oké?-álltam meg Esme előtt.

-Oké. Van nállad pénz?-mosolygott szokásosan.

-Igen.

-Vidd el a Jasper kocsiját.-jött lefelé Carlisle majd a kezembe adta a kulcsot.-Hűha Tiffany nagyon csinos vagy-mosolygott majd gyors adott Nessienek egy puszit és Esme mellé sietett.

-Nem lesz ez egy kicsit sok? Az ő szobájába alszom és a kocsiját is elviszem?-agódtam.

-Jasper biztosan megérti majd.-mosolygott Nessie.-és ha vissza értél el kell mesélned ezt az Embrys sztorit.-mosolygott ravaszul. Jack meg felnevetet. Én elhúztam a szám.

-Oké-vakartam a fejem idegesen.-Sziasztok.-mondtam majd gyors kisiettem a garázsba. Egy-két perig bámultam a csodálatos Bentley Continental GT ami elémtárult. Imádtam a sebességet és ez a kocsi hhetetlen sebességre képes . 552 lóerős és akár 320 km/h-val is lehet menni vele. Abbahagyva az álomkocsi tanulmányozását behuppantam az üllésre és irányt vettem a plázába. 

Tiffany ruhája:




Jasper kocsija: