Új blog Flóó:D

Na sziasztok!
Ez nem egy olyan blog... :)
Pályázatokat fogok rajta indítani. :D
Az elsőnek már meg vannak a tervei.
Ma vagy holnap fel is kerülnek majd az információk :D
Itt a link
Puszii Flóó :D

Emberek!

Nem nagyon van időnk írni, de úgy döntöttünk, hogy egy új írót keresünk aki nem más mint Natalie lett:D Reméljük, hogy majd őt is ugyan úgy szeretni fogjátok:)
Puszi Flóó és ElenaBells :)♥

Új blog / ElenaBells

Nem,ez még nem a friss,de már az is nem soká jön : D. Szerintem a címből minden kiderült, szóval nem is ragozom tovább. Nem nagyon birok magammal,és megint megfogalmazodott bennem egy új történet. Nagyon szeretném ha benéznétek és mondanátok véleményt vagy talán még rendszeres olvasói is lennétek :). Na de nem húzom az időtöket,itt a link:

Link:http://vanessawyman-elenabells.blogspot.com/


Millió puszi.:ElenaBells

2.fejezet-Embry

Na meg is jöttünk a fejivel :). Nem fűznék hozzá sokat csak annyit hogy a helyesírási hibák miatt bocsi előre is. Jó olvasást hozzá : D.

Part 1.-Flóó

Hogy lehet ez a lány ilyen buta? Ez az Alice vagy kicsoda miért állt be Volturinak? Hisz milyen csodálatos élete volt. 

- Nessie. – kezdtem halkan. – Tudod nekem mindent elmondhatsz. 

- Köszönöm Tiffany. – Állt fel és fogta meg a karomat, elkezdett a ház felé húzni.

- Hova megyünk? – kérdeztem félve. Nem tudtam mit tervez. 

- Keresünk a szekrényembe neked valami ruhát. – Először a szobájához lévő fürdőbe tolt be. – Zuhanyoz le, mosd meg a hajadat. – nevetett. Lezuhanyoztam ahogyan kérte és egy törölközött magamra csavartam. Nessie kifésülte a hajamat. Megszárította, ezt feleslegesnek tartottam. Elővett egy fekete harisnyát, egy fehér blúzt. Barna mintás szoknyát és egy barna övet. Fel vettem a ruhámat, Nessie mosolygott.

- Esme gyere. – kiáltotta el magát. Amikor Esme belépet oda lépet mellém és csak suttogni bírd.

- Gyönyörű vagy. – mosolygott. – Jó választás Nessie. 

- Meg nézhetem magam? – kérdeztem félve, mire csak bólintottak. Csalódnom kellet igazán jól állt ez a szerelés. Igaz nem az én stílusom de ez amolyan jó kislányos ruha. Nessie telefonja megcsörrent.

- Apa szia. – mondta vidáman. Szóval azt hiszem Edward hívta most őt.

- Esmével és Tiffanyval épen ruhákat nézünk a szekrényembe. – mondta vidáman Nessie.

- Ja ő… - nézet tanácstalanul Esmere. Aki némán tátogta, hogy a barátnője vagyok. – Ő csak az egyik barátnőm. 

- Mért nem mondjuk el nekik? – kérdeztem halkan.

- Személyesen jobb lesz majd. – mondta kedvesen és megölelt.

- Persze Jazz adom Esmét. Sziiiia. – nyüszített Reneesme. Aztán leültünk az ágyra és Esmét figyeltük aki mosolyog.

- A szobád? Mi lenne vele. – nevetett Esme, ajjaj én az ő szobájába lakok. – Jól van majd találkozunk. Sziasztok. 

Aztán mellénk lépett és elfintorogtunk. Nessie nem érzet még semmit.

- Jöttek hozzád. – mosolygott Esme. Nessie tudta, hogy kire gondol Esme ezért le rohant.

- Félek, hogy nem fognak befogadni. – vallottam be neki.

- Ne butáskodj. Nessie is kedvel. Nekem már máris olyan vagy mint a lányom. – mondta kedvesen és átölelt. Esme olyan volt mint az édesanyám. 

- Köszönöm. – suttogtam. 

- Gyere, van egy szekrényünk tele olyan ruhákkal amiket senki se hord. Neked adjuk. Mit szólnál, hogy ha Jasper szobájába beraknánk? Van ott hely. – mondta miközben kézen ragadott.

- De hát mit fog szólni hozzá? – kérdeztem sokkolva.

- Addigra lesz saját szobád. – mondta lágyan. 

*Pár nappal később*

Nessie és Jake szerencsére kibékültek. És ma át jön a falka. Vagyis pár farkas, hogy meg ismerjen. Azt hiszem Seth, Embry, Jake, Paul, Jared és Sam. Sam volt a falka vezér. Én egy lila topban és egy farmerban voltam. Esme és én a konyhában sütöttünk a fiúknak sütit. Én még soha se csináltam, de elég egyszerű volt. Csokoládésat csináltunk. Nyolc tállal szóval szerintem sok lesz. 

- Ez nem lesz túl sok? – kérdeztem aggódva Esmét.

- De hogy is. Nyugodj meg. Elfog fogyni. – csacsogott kedvesen. – Elsem hiszem, hogy másfél hét és itthon lesznek a többiek. Alig várom, hogy megismerd őket.

- Ühhm. – nyeltem egy nagyot, hát én nem nagyon vártam. Hiszen félek, hogy mi lesz ha meglátnak. – Remélem tetszeni fogok nekik.

- Biztosan. Hisz mi hárman már imádunk. Te is Cullen lettél. – mosolygott kedvesen. Esme volt az én pót anyukám, Carlisle a pót apukám és Nessie a pót húgom. Ők hárman már a családom. De a többieket még nem láttam. És mit fognak szólni amikor meg tudják, hogy én egy gyilkos Volturi vagyok. És Jasper, hogyan fogja fogadni hiszen a szerelme is éppen egy Volturi miatt ment el. Ezért utálja az egész család őket. És régen én is egy voltam közülük. Persze én utálom az egész Volturit. De az olyan jól esett amikor azt mondta Esme, hogy már én is Cullen vagyok. Gondolat menetemet a csengő hangja zavarta meg.

- Kinyitom. – kiáltottam és el sétáltam az ajtóhoz. Öt nagyra meg nőtt fiú állt előttem. Jaket már jól ismertem. De a többieket még nem láttam. 

- Tiffany ők többiek. – mondta nevetve Jacob. – Többiek ők Tiffany. 

- Seth. – mondta egy fiatalabb fiú. 

- Jared. – mondta egy másik.

- Paul. – mondta még egy.

- Embry. – mondta a másik és édesen mosolygott. Ha én nem vámpír lennék ő meg nem farkas akkor még tetszene is. 

- Sam. – mondta mély komor arcon, de mosolygott mellé.

- Sziasztok. Én Tiffany vagyok. – mondtam kedvesen. Be mentünk a hatalmas ebédlőbe. A fiúk leültek. Nessie beült Jake ölébe. Én pedig elmentem a süteményekért. A nyolc tál sütit ügyesen be vittem. Embry mellé ültem. Ő engem nézett és közben mosolygott. Csak úgy pattogtak köztünk a szikrák. Persze tudom, hogy semmi se lesz köztünk. Csak vágyunk egymásra. Ennyi az egész. De nem lesz semmi…

Ezt az őrültséget most rögtön kivered a fejedből Tiffany! – De az a mosoly és a szemei. Istenem. – Én nem vagyok normális. 

Part 2.-ElenaBells

Csodás délután volt. Mindenkinek jó kedve volt és látszólag hamar befogadtak. Embry egész délután engem nézett. Épp Esmenek segítettem több kaját csinálni,ugyanis elfogyott.

-Bevésődött?-hallottam meg halk hangját fentről Renesmeenek.

-Nem tudom. Valószínűleg nem. De süt róla hogy bejön neki Tiff.-suttogta Jacob. Én egy furcsa mosoly kíséretében felsuhantam az emeletre és keresztbe tett kezekkel bámultam Jacket és Nessiet.

-Vámpír fül-mutattam a fülemre.-Szóval-húztam el az"ó"-t kiről is beszéltek hogy tetszek neki?-kérdeztem rá.Pedig volt egy tippem:Embry.  Jack halkan felsóhajtott majd bevezetett egy szobába. A szoba ízlésesen volt berendezve,a szekrényeken sok sok képel Nessieről.Egyből rájöttem hogy ez Renesmee szobája.

-Szép szoba-mosolyodtam Nessiere.

-Köszi-motyogta Jack mögé bújva.

-Na szóval?-tértem  a lényegre.

-Gondolom te is észrevetted hogy Embry furcsán néz rád. Ugye?-mondta Jack.

-Igen...

-Hát nem csak te.-lépett elő Nessie.-Én csak megkérdeztem hogy nem-e vésődött beléd.-magyarázta Nessie mint ha egy hülyének beszélne.

-És...? Ugye,ugye nem?-kérdeztem kétség beesetten.

-Nem-búgta Jack. Én megkönyebülten sóhajtottam.-Még.-nézett furcsán rám. A nagy megkönyebültségem felváltotta a kétség beesés.

-Ezt meg hogy érted?-néztem furcsán.

-Ezt nehéz elmagyarázni.-vakarta a fejét Jacob.-Lényegében annyi hogy fülig szerelmes beléd.Már csak az a kérdés te mit érzel? Láttam hogy nézel rá?-emelgette szemöldökét Jacob.

-Én...én...-szavak után kutattam-helyes,de eszem ágába sincs szerelembe esni.-heves tiltakozódásba kezdtem.

-Te tudod.-suhantak le mellettem. Én még pár percig némán figyeltem távolodó alakjaikat majd úgy döntöttem bemegyek az ideiglenes szobámba.Beérve minden úgy fogadott ahogy az előbb hagytam. Halkan felsóhajtottam. Talán paranoiás lennék? Igen. Mondjuk ki nem félne hogy a világ legerősebb vámpír családja megtalálja és ki tudja mit tesznek velem.Ahogy bátyámat ismerem megvédene de mit sem érne ő Aróék akarata szemben. Jane meg hát,ő biztos hogy,nagy mosollyal nézné ahogy megbüntetnek-mert ha megtalálnak biztos megteszik-és szerintem tőle is kapnák egy fájdalom sorozatot.

-Hát te meg min gondolkozol?-térített ki elmélkedésemből egy hang. Megfordultam és Embryvel találtam szembe magam aki vigyorogva mért végig engem.

-Semmit csak elgondolkoztam.-válaszoltam tömören.

-És min?-jött közelebb. Majd már teljesen közel volt hozzám, megcsapott a jellegzetes kutya szag.

-Mit csinálsz?-böktem ki végül. Nem akartam megsérteni de nekem ez a pozíció elég kényelmetlen volt.

-Sajnálom.-engedett el és fájdalmasan nézett rám.

-Semmi baj.-mosolyogtam.-De én most elmegyek vadászni.-vetettem oda még egy mosolyt és kiugrottam az ablakon majd a fák sűrűjébe vetetem magam.

                                                                  .................

*Később*

Már a 2 szarvast vadásztam le amikor neszezést hallottam a fák között. Talán a Volturi.

-Ki van ott?-a hangom félénken csengett.Ekkor hallottam pár léptet majd ruhák halk neszét.

-Csak én.-bújt ki Embry a fák közül. Nem volt rajta póló csak egy nadrág.-Megijesztettelek?-jött közelebb. 

-Nem,dehogy.-hazudtam. Belenéztem a szemébe és nem láttam mást mint vágyat. Ekkor közelebb jött és erőteljesen megcsókolt.Én meg leblokkoltam de vissza csókoltam. Egyre szenvedélesebben csókolt. Én átkaroltam nyakát és közelebb húztam magamhoz. Tudtam hogy,nem érzek iránta semmit de miért is ne próbálhatnám meg?  Sose voltam még szerelmes úgy igazából de mindig is tudni akartam milyen érzés. Két felem ádáz csatát vívott egymással az eggyik azt mondta: "Ne tedd! Csak megbántod őt." a másik meg: "Tedd meg! Idővel meg fogod szeretni még ha most csak barátként gondolsz rá." Ez a felem győzött. 

                                                    ..............

*Másnap*

Tegnap lefeküdtem Embryvel és most szörnyen érzem magam.

A büntudat mardos mert én Embryre csak barátként gondolok. De ő tudom hogy szerelmes belém. De ha azt nézem. Ő boldog és ez a lényeg. Én úgy se leszek sose szerelmes. Embryt is csak barátként szerettem de hátha megszerettem valamikor. Addig is meg ő boldog és ez számít. Egész éjszaka gondolkodtam. Másnap úgy reggel 7 óra felé kikecmeredtem az ágyból. Körém tkertem a takaróm majd gyors ruha után kutattam. A választásom egy csőnadrágra hozzá egy szürke pulcsira amit egy melényel díszítetem. a fekete kicsi táskámba-amit még Volterából hoztam-kutatni kezdtem és találtam az eggyik eldugott résben egy pár fekete kövekkel kidíszített fülbevalót és karkötőket amiket gyors felhúztam. A táskába volt még alapozó és pirósító. Ezeket gyors felkentem majd befujtam magam a kedvenc parfümömmel. Gyors felhúztam egy csizmát amit Nessie adott és megfogtam a táskám. Eldöntöttem hogy elmegyek és veszek magamnak pár holmit.

-Jó reggelt Esme,Jacob és Nessie-suhantam le egy mosoly kiséretében az emeletről.

-Jó reggelt Tiffany-köszöntek kánonban.

-Nagyon jól nézel ki Tiff. Embry oda lesz érted.-mosolygott szemöldökét emelgetve Jacob.

-Köszönöm Jack.-vettetem oda egy ideges mosolyt.-Esme elmegyek veszek pár cuccot,oké?-álltam meg Esme előtt.

-Oké. Van nállad pénz?-mosolygott szokásosan.

-Igen.

-Vidd el a Jasper kocsiját.-jött lefelé Carlisle majd a kezembe adta a kulcsot.-Hűha Tiffany nagyon csinos vagy-mosolygott majd gyors adott Nessienek egy puszit és Esme mellé sietett.

-Nem lesz ez egy kicsit sok? Az ő szobájába alszom és a kocsiját is elviszem?-agódtam.

-Jasper biztosan megérti majd.-mosolygott Nessie.-és ha vissza értél el kell mesélned ezt az Embrys sztorit.-mosolygott ravaszul. Jack meg felnevetet. Én elhúztam a szám.

-Oké-vakartam a fejem idegesen.-Sziasztok.-mondtam majd gyors kisiettem a garázsba. Egy-két perig bámultam a csodálatos Bentley Continental GT ami elémtárult. Imádtam a sebességet és ez a kocsi hhetetlen sebességre képes . 552 lóerős és akár 320 km/h-val is lehet menni vele. Abbahagyva az álomkocsi tanulmányozását behuppantam az üllésre és irányt vettem a plázába. 

Tiffany ruhája:




Jasper kocsija:

1.fejezet- Cullenéknél

Na és igen. Megjöttünk a fejivel. Ezt a fejit mindketten írtuk de Fló[ra] szerint így jobb ha nem írjuk h. melyk részt ki írta mert ha igazán ismeritek az írásaink rájöttök : D.A helyesírási hibákért bocsánat ! Remélem tetszeni fog :D Jó olvasást hozzá! 

Éjszaka volt az egész kastélyban csend uralkodott. Rettenetes féltem, hiszen őrültségre készülök. Felvettem egy fehér topot és egy farmert. Egy edző cipőt. Előtte mindent kizártam. A „pajzsomat” bekapcsoltam. Kiugrottam az ablakon és őrült tempóba váltottam át. Rohantam, ahogyan csak tudtam. Már világos volt, amikor éhes lettem. Aro mesélte, hogy egy ismerőse és a „családja” állati vérrel táplálkozik. Próbáltam koncentrálni és egy szarvas nyomába indultam. Levadásztam az állatot. Jól laktam, persze nem úgy, mint ha ember lett volna. De elég volt ez is. A napfényesen sütött, lassan sétáltam. Megláttam egy patakot. Belenéztem és barna hajam szanaszét állt, ruhám koszos és véres volt. A szemem pedig Barnásabb volt. De nem tökéletesen. Lerúgtam magamról a cipőt és belelógattam a vízbe. Az idő most jó volt én pedig élveztem, hogy csillogó bőrömet a napfény simogatja. A szél bele kapott a hajamba. Olyan emberinek éreztem magamat egy kicsit. Nem éreztem azt, hogy egy szívtelen dög vagyok. Inkább egy ártatlan, törékeny lány. Aki rettenetesen magányos és egyedül van. Féltem bevallani magamnak, hogy mennyire egyedül vagyok. Hiszen nem számíthatok senkire. Meg szöktem. Jane pedig utál és ott van Alec… Ő szeret engem tudom de én mégis fájdalmat okoztam neki. Makacs vagyok. Igen ez a jó szó. Ott hagytam azt az embert akit szeretek, hisz a bátyám volt. Inkább ott hagytam őt, hogy egyedül legyek. Önző szívtelen szörnyeteg vagyok. Hiszen rá nem is gondoltam, csak magamra…
Utáltam magam ezért, de mégis így láttam jónak. Éreztem, hogy most kezdődik el igazán az életem és lehet egyszer boldog leszek. Ez hülyeség hiszen mindenki csak egy kislánynak lát. De én már régóta nem vagyok az. Lehet, hogy a testem örökre 16 évesnek fog kinézni de én nem vagyok az. Tudom, hogy felnőttem. Mert lehet, hogy egy makacs kislánynak tűnök. De én egy makacs nő vagyok. Vissza vettem a cipőt és elindultam. Úgy döntöttem, hogy messze megyek. Már három napja csak mehettem. Enni se ettem. De előtte kimentem az erdőből és megpillantottam egy táblát. „Üdvözöljük Forksban”. Szóval azt hiszem ez már Amerika. Itt nem találnak rám. Vissza settengettem az erdőbe és kerestem egy szarvast. Igazság szerint három szarvas életét oltottam ki, de éhes voltam és jól esett. Már sötét volt ezért egy fa tövében leültem és gondolkoztam, hogy most mit csinálhat Alec. Vagy engem keres, de vagy Jane-el veszekszik, hogy ez Jane hibája. Aro dühöng… Jane pedig mindenkit csa kínozz ahogyan engemet is. Soha se szeretet mindig is utált engem. Féltékeny volt rám, hogy Alec jobban szeret engem és Aro is. De ez hülyeség. Hisz Jane mennyivel jobb Volturi katona mint én. A szél hűvösen fújt. És az eső is esett. Még félek emberek közelébe menni. Hiszen mi van akkor ha neki támadok valakinek? Akkor… akkor Aro ide jön és megöl. Inkább más mint valamelyik volturi. Utáltam a vámpír létet. Igaz már halott lennék. De még se egy szörnyeteg lennék. Hiszen én egy dög vagyok.
Reggel meleg volt és az eső se esett. Elindultam és csak az erdőben futottam. Nem akartam innen elmenni. Tetszett ez a hely. De amikor hirtelen három hatalmas farkas jelent meg előttem. Tudtam, hogy ők nem rendes farkasok. Demetri sokat mesélt nekem róluk. Hátra léptem egyet és feladóan feltartottam a karjaimat.
- Nem akarok senkit se bántani! – suttogtam. Halkan az egyik fekete farkas középre lépett és hallgatta mit mondok. – Én nem tudom meddig maradok itt, tudjátok én most kezdtem el állati véren élni. Ez nekem is új.
Az egyik bólintott és elfutott. Aztán emberi alakba tért vissza. Undorodva nézett rám. De megpróbált egy mosolyt csalogatni az arcára.
- Helló idegen! Jacob vagyok. – mondta. Nem tudtam mi tévő legyek.
- Szia, Tiffany. – mondtam neki halkan látták rajtam, hogy félek.
- Nem fogunk bántani. A környéken lakik egy család. Cullenék. Ők állati véren élnek. Elviszlek hozzájuk. – mikor ki mondta azt a nevet elcsodálkoztam. Aro róluk mesélt.
- Cullenék? – kérdeztem vissza.
- Ismered őket? – vonta fel szemöldökét.
- Igazság szerint nem, csak meséltek már róluk nekem. – Jake és én elindultunk az erdőben. Mesélt nekem a farkasokról és Cullenékról. Van egy határ amit én át léptem és meg kellet volna ölniük de azért nem tették meg mert látták, hogy nem akarok embereket ölni. Cullenék nyolcan vannak. Carlisle, Esme, Jasper, Emmett, Rosalie, Edward, Bella és Nessie. Meg érkeztünk egy hatalmas világos házhoz. Jacob meg állt az ajtóban és be kopogott. Egy kedves 25 év körüli barna hajú nő nyitotta ki az ajtót. Amikor meg látott meglepett de még mindig mosolygott.
- Esme ő itt Tiffany. Az erdőben találtunk rá. Olyan mint ti. Állatokra vadászik. De még új most kezd rá szokni. Elvileg már hallott rólatok. Azt gondoltuk a falkával, hogy ha nem lenne nagy gond befogadhatnátok. – hadarta el Jacob a kis monólogját.
- Ó persze. Mi mindenkit szívesen láttunk. Esme vagyok. – nyújtotta a kezét a kedves hölgy.
- Tiffany. – mondtam halkan. Láthatta rajtam, hogy félek mert egy bíztató mosolyt küldött felém. Jake elment én pedig a kanapén ültem Esmével.
- Elmesélem kicsit a családunk történetét amit az emberek tudnak. Carlisle a férjem és én örökbe fogattunk gyerekeket. Edwardot, Bellát, Reneesmét. Aki mellesleg Bella és Edward közös gyermeke mert amikor Bella ember volt szerelmes lett Edwardba és megszületett Nessie. Jasper, Rosalie és Emmett. De most csak Nessie, Carlisle és én vagyunk itthon. A többiek vadászni vannak. Három hét múlva jönnek haza. Nessie pedig iskolába van. Ha te is megszokod az emberek közelségét te is mehetsz iskolában.
- De ha a családod része nem fogad be? – kérdeztem félve. Nem akartam egyedül lenni, végre van egy kis remény hogy legyen családom.
- Nem fognak nyugodj meg Tiffany. Fel hívom Mindjárt jövők. – libbent ki egy másik szobába. Én addig csak ültem a kanapén és néztem ki az ablakon. Közelebb léptem. Olyan gyönyörű volt minden. Nyugodt és békés. Mint a szívem is. Megcsillant a remény, hogy 200 év után boldog életem lesz. Egy lány lépett be a szobába mosolyogva. Kinézetre 16 éves körüli lehet. De amikor meglátott lehervatt a mosoly a szájáról. És kíváncsian fürkészett. Esme lépett be boldogan a szobába.
- Tiffany maradhatsz. Mindent megbeszéltem Carlisle-al. – mondta vidáman.
- Ennek örülök. – mosolyogtam.
- Ki ő? És velünk fog lakni? – kérdezte hitetlenkedve.
- Jajj Nessie drágám. Jacobék találtak rá az erdőben. Nem rossz, nem akar ártani. Lehetne, hogy a te szobádba lakjon egy kis ideig? – kérdezte mosolyogva.
- Nem! – kiabált Nessie. – Lakjon Jasperében. Ő úgy sincs itthon. Meg amúgy is Jasper különösebben nem csinál semmit se mióta A… elment. – mondta.
Nekem fúrta az oldalam hogy mit akart mondani de nem kérdeztem rá.
- Hát...-kezdte Esme de én félbeszakítottam.
- Nekem megfelel -mosolyogtam.
- Rendben. Gyere velem -ragadta meg a kezem. Nessie még mindig ledermedve nézte a távolodó alakunkat.
- Ez lenne az. vezetett be egy gyönyörű szobába. A falai halvány vaj színben pompázott. A szoba közepén egy gyönyörű nagy ágy állt,amit nem nagyon értettem hogy miért,hisz mi nem alszunk. Az ággyal szemben egy kissebb tv asztal amin természetesen egy tv díszelgett.
Abbahagyva a szoba tanulmányozását leültem az ágyra és zavarodottan pislogtam.Esme az ajtóban állt és engem tanulmányozott majd egy mosoly kíséretében mellém üllt.
- És...-látszott rajta hogy nem nagyon meri megkérdezni amit szeretne-te honnan jöttél? -kérdezte fürkésző tekintettel. Számítottam erre a kérdésre de mégis váratlanul jött.Nessie besuhant a szobába és ő is leült majd fürkésző tekintettel bámult.Nem tudtam hogy elmondjam-e hogy a Volturitól. Hisz akkor nem biztos hogy tényleg befogadnának.
- Tudod mit majd elmondod amikor mindenki itt lesz,rendben? -mosolygott Esme.
- Rendben,köszönöm -mosolyogtam kedvesen. Nessie prüszkölve felállt és mérgesen kisétált. Én csak kétségbeesetten bámultam utána.Remek4 Hogy fogok így beilleszkedni? Nem ismerem a többieket de valószínűleg ők se leszen olyan kedvesek mint Esme. Erre a gondolatra sóhajtottam majd szép lassan felálltam és az ablakhoz sétáltam.
- Ne aggódj Renesmee miatt. Meg fog kedvelni csak tudod váratlanul jöttél neki.De én sem nagyon értem a viselkedését. Nem szokott így fogadni senkit sem-vágott gondolkozó fejet Esme-Megyek és beszélek vele. -mondta majd elengedett és az ajtóhoz sétált. De én időben reagáltam és visszahúztam.
- Majd én beszélek bele. -mosolyogtam.Majd szó nélkül Nessie szagát követtem ami az erdőbe vezetett.Amint közelebb értem hallottam valaki halk sírását.Odafutottam és láttam ahogy Nessie egy kidöntött farönkön ül és sír.
- Mi a baj? -mentem hozzá közelebb. Ő meglepődötten felnézett majd így szólt:
- Semmi,hagyj békén! -próbálta előadni a határozottat de megcsuklott a hangja.
- Nem. Nekem elmondhatod-ültem le mellé.
- Nem is ismerlek -nézett fel a szemeimbe.Én csalódottan álltam fel majd indultam volna vissza a Cullen házba,de ő visszarántott.Én értetlenül néztem rá.
- De úgy érzem megbízhatok benned -mosolyodott el halványan.
- Köszönöm -mondtam kedvesen.
- Szóval...?-célozgattam pár perc néma csönd után.
- Jacob és én összevesztünk -sírta el magát újra.
- Ti?-makogtam összevissza.
- Eggyüt vagyunk...vagy lehet hogy nem soká már csak leszünk-sírta még jobban.-És ha még ez nem lenne elég.-szipogta-Alice is hiányzik.-sírta a pólómba.
- Ki az az Alice? -kérdeztem meg.De egyből megbántam.
- Alice Jasper volt felesége. Elhagyta a családot egy rohadt Volturi vámpír miatt és beállt.-sírta.A szó hogy "Volturi" hideg zuhanyként ért. Beállt? De az nem lehet...hisz nem is találkoztam vele.

Bevezető

- Nem mehetsz el! – kiabálta ingerülten.
- Miért nem? Utálom ezt a helyet. Aro… - kezdtem nyájasan. – Itt vannak a testvéreim, ők jobbak, mint én. Én csak fölösleges vagyok itt.
- Nem érdekel! Nem mész és kész. – mondta Aro hangosabban a kelleténél. Tudtam, hogy az életemmel játszom. Kirohantam dühösen és felsiettem a szobámba. Ledobtam magamról a köpenyemet és az ablakon néztem Volterrát. Szerencsétlen árva emberek, akik befizetnek, hogy megnézzék a kastélyt… Hatalmas csattanással nyílt ki az ajtó. Jane mérges dühöngő tekintetével találtam szembe magam.
- Drága húgom. Nem vagy normális. Aro lent dühöng és azt az új testőrt is megölte. Nem fogod fel, hogy te vagy a kedvenc katonája? Szerinted miért nem enged el? Most velem is kibasztál húgi… - búgta dühösen. Vörös íriszét rám emelte és elkezdett mosolyogni. Olyan szinte fájdalmat éreztem. A földön fetrengtem a fájdalomtól. De az jobban fájt, hogy ezt a saját testvérem csinálja velem.
- Jane… Jane… - könyörögtem neki és felsikítottam.
- Ó, drága Tiffany, még csak 16 éves vagy. Olyan kis gyerek. – morogta.
- Igen 200 éve az vagyok… - dünnyögtem. Utáltam a Volturit. Utáltam itt lenni.
- Hagyd abba Jane! – kiáltott rá Alec, Jane abba hagyta kínzásomat. Alec a karjaiba vont és át ölelt. – Jól vagy?
- Igen. – bólintottam.
- Látod, mindenkit manipulál… - rohant ki idegesen a szobából Jane, Alec nem engedett el csak ölelt.
- Minden jobb lesz. – suttogta a fülembe.